Selymes: Ha nem lenne adósság, célba lehetne venni a feljutást!

Győzelemmel kezdte a munkát az Olimpia élén a román labdarúgás legendás aranygenerációjának alapembere, Selymes Tibor. Az egykori remek védővel jelenről és jövőről, fiatalokról és csapatépítésről beszélgettünk.

Szatmár.ro: Gratulálok az első győzelemhez! Miként értékeli játékosai teljesítményét?
Selymes Tibor: Nagyon-nagyon nehéz mérkőzés volt, mert a meccs időpontjában 38-40 fok meleg volt. Ráadásul műfüves pályán játszottunk, ami azt jelenti, 50 fok fölötti volt a hőség a talaj szintjén. De a srácok akartak és mindent megtettek azért, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést és ezúton is szeretnék gratulálni nekik.

- Tudatos volt, hogy az Olimpia – legalábbis nekem úgy tűnt – kivárásra játszott?
- Persze, hogy tudatos volt! 50 fokban nem tudsz letámadni! Megvártuk, hogy ők kinyíljanak, ők nyomjanak többet – amikor védekezel, kevesebb energiát emésztesz fel, mintha folyamatosan csak támadnál.

- Mioveni-ben majdnem történt egy tragédia, egy játékos összeesett a hőségben. Mennyire veszélyes ilyen melegben játszani.
- Nagyon nehéz ebben az időpontban és ilyen körülmények között szaladni, sprintelni, 90 percen keresztül koncentrálni.

- Furcsa körülmények között játszották a mérkőzést. Nem volt például tábla, amivel bemutassák a cserét, be kellett kiabálni a játékos nevét. Nem méltatlan ez a második osztályhoz?
- Szerintem is az, de sajnos ilyen körülményeken kellett átlépnünk. De ami igazán nehéz, emberfölötti volt, az a hőmérséklet. Én a pálya szélén, aki csak toporogtam meg ordibáltam, voltak momentumok, amikor úgy éreztem, elszédülök.

- Első meccs, első győzelem – gyakorlatilag csak gólkülönbséggel maradunk el az első helytől.
- (mosolyog) Nem értem a Suceavát, miért akar a második osztályban szerepelni, ha tudja, hogy nem képes fizetni a játékosokat, tudja, hogy nincs csapata. Ez nem méltó egy ilyen városhoz, mint Suceava. Ez lehangoló és lealacsonyító a bajnokságra nézve is, ez az én véleményem erről.

- Beszéljünk azonban inkább az Olimpiáról. Tizenkilenc játékossal utazott el a keret...
- Hússzal. Három-négy játékos még nem volt leigazolva, mint például Ayoub (Saadaoui, szerk.), akit végül nem is igazoltunk le, így alkalmaztunk egy kis biztonsági megoldást. Ha valakit esetleg nem tudtunk volna leigazolni, legyen kit a pályára küldeni.

- Mennyire végleges a keret? Várhatunk-e még érkezőket?
- Ha találunk valami jó játékost és meg is tudjuk fizetni, akkor hozunk egy-két játékost.

- Van-e esetleg olyan hiányposzt, amit mindenképpen erősíteni kell?
- Szeretnénk felépíteni egy csapatot. Nagyon sok fiatal játékosunk van. Igazoltunk 18 játékost. Mindig lesz olyan poszt, ahol tudnánk igazolni. De ha nem lesz rá alkalmunk, hogy több pénzért hozhassunk jobb játékosokat, akkor nyilván így maradunk. Ha a fiatalok úgy fejlődnek, hogy nincs szükség jobb játékosok leigazolására, akkor az még jobb.

- Megnézett a nyár folyamán sok fiatalt, többen bekerültek a keretbe. A szurkolóknak mindig van egy olyan elvárása – és nem csak itt Szatmárban - , hogy minél több helybéli játékos kapjon helyet a csapatban.
- Igazoltunk vagy nyolc fiatalt a nyáron, tehát nem csak megnéztük őket. Nincs még olyan csapat szerintem, amelyben ilyen sok helybéli játékos lenne. Ebből a szempontból senki nem mondhat semmit. Azt viszont el kell fogadnia mindenkinek, hogy időre és türelemre van szükség. A fiatalok egy jó meccs után hajlamosak két-három mérkőzésen gyengén teljesíteni. Nem lesz könnyű dolog... Alig várom, hogy kezdődjön a junior bajnokság. Én és segítőm, Daniel Florea igyekszünk majd minél több meccset megnézni.

- Edzők panaszkodnak, hogy megnehezíti a dolgukat a fiatalszabály...
- Ne panaszkodjanak, dolgozzanak! Nekem is van 12-13 fiatal játékosom. Úgy kell útra indulni, úgy kell összeállítani a keretet, hogy ne okozzon gondot egy-két fiatal lecserélése, sérülése.

- Említette, hogy 18-an érkeztek, nyilván sokan is távoztak. A távozók mennyiben sportszakmai és mennyiben pénzügyi okok miatt hagyták el a csapatot?
- Három-négy játékos egyértelműen nem volt azzal megelégedve, amit ajánlottunk. De van olyan pillanat egy csapat életében, amikor a játékos nincs megelégedve azzal, amit ajánlanak neki. Ha jobb ajánlatot kap és feljebb tud lépni, akkor mennie kell. Főleg, ha le is járt a szerződése.

- Két névre mindenképpen kíváncsi lennék. Heil Walterre és Toni Kanalosra, akiről éveken keresztül nagy tehetségként beszéltek. (Mindketten a magyar második osztályban szereplő Kazincbarcikához szerződtek, szerk)
- Én Kanalost egyáltalán nem is ismerem, nem láttam játszani, róla nem is tudok mit mondani. Heilról pedig annyit mondanék, hogy jobb ajánlatot kapott és elment.

- Ismét a kerettel készül Denis Chivari, aki több mint egy évet hagyott ki sérülés miatt.
- Chivarinak sajnos nehéz, hízékony természete van, nehéz lesz neki visszajönnie. Még jó néhány hónapra szüksége lesz ahhoz, hogy visszatérjen. Akárcsak Brata, aki egyelőre csak tíz percekre, negyed órára tud beállni.

- A légiósok az Ön belgiumi kapcsolatai révén kerültek képbe?
- A menedzserük, Mihai Joita, jó barátom, ő ajánlotta a figyelmembe őket. Fiatalok, ha jól teljesítenek, akkor belőlük még hasznot is húzhat a csapat.

- A szezon első edzésén a sajtónak egy-két fényképet engedélyezett, majd megkért minket, hogy távozzunk. Vasszigorra számíthatnak a játékosok is?
- Ha nincs szigor a csapaton belül, akkor nem tudsz főleg csapatot építeni. Munka, munka és fegyelem – ez a legfontosabb.

- Többször is elmondta, hogy első számú cél a csapatépítés. De gondolom van egy kitűzött helyezés, amivel már elégedett lenne.
- Nem tudsz helyezést kitűzni, mikor csapatot építesz, amikor fiatalokat nevelsz. Szeretnénk megnyerni minden mérkőzést, feljutni... de ez lehetetlen. Minden meccset úgy készítünk fel, hogy nyerjünk, ám ennek ellenére lesznek olyan mérkőzések, amiket el fogunk veszíteni. Még a Real Madrid is ki-ki kap néha, nem? Szatmáron nincs túl sok pénz, a túlélésért játszunk, a fiatalokat próbáljuk fejleszteni. Elismerés illeti őket azért, amilyen akarattal, ambícióval játszottak szombaton is. De jönnek olyan meccsek, amikor nem elég az akarat, amikor többet kell tenni, hogy megnyerjük. Jönnek olyan meccsek, amikor az egyéni képességek döntenek. Kicselezel két embert, oda rúgod (a labdát) ahova kell. Pont, kész!

- Mely csapatok lehetnek esélyesek a feljutásra?
- Az UTA, a Marosvásárhely, a Mioveni akár 2000-4000 eurós fizetéseket tudnak fizetni. Ezért a pénzért már olyan játékosokat tudsz hozni, akik tehetségük révén kiemelkednek a második osztályból.

- Egy olyan legenda, mint Ön, mit keres Szatmárnémetiben?
- Számomra a legfontosabb, hogy visszakerüljek a futball körforgásába, mert jó másfél évig kikerültem belőle. Szeretném megmutatni, hogy jó csapatot lehet fiatalokkal relatív kevés pénzből is építeni.

- Mennyivel nehezebb a mostani fiatalokat motiválni, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt? Most sokkal több tényező vonja el őket. Ott van az internet, a számítógépes játékok.
- Ez hülyeség! Romániában sajnos így van, mert nem ajánlunk semmit nekik. Belgiumban is van internet, Franciaországban, Angliában is van internet, de mégis mennek a srácok futballozni. Mert adnak nekik valamit, ajánlanak nekik valamit. Mikor látod, hogy az angol negyedik osztályban a fiatalok ugyanabban a formaruhában vannak felöltözve, mint a sztárok, ugyanolyan felszerelésben, ugyanolyan labdával edzenek, akkor tudod vonzani őket. Nálunk se pálya, se labda, se felszerelés, még egy üdítőt sem tudsz adni neki, akkor inkább elmegy máshová. Én is, mint szülő, ha látom, hogy bokáig érő sárban játszik a gyerek, vagy olyan pályán, amelyen kitörik a bokája, meggondolom, hogy levigyem-e focizni. De ha azt látom, jó környezetben, jó körülmények között edz...

- Sokan sokat beszélnek az utóbbi időben a belga útról. Mi az, amitől ekkorát tudtak fejlődni néhány év alatt.
- Húsz évvel ezelőtt lejtőre kerültek. Átgondolták, akadémiákat nyitottak, komoly programot dolgoztak ki arról, hogy kinek mit kell tennie. Mit kell dolgozni 8-10 éves gyerekekkel és mit 18 évesekkel. Erre lenne szükség Romániában is: hogy mindenki tudja, mit kell csináljon. És ez vonatkozik az edzőkre is. Nem úgy, mint a másodosztályban, hogy a gyerek nem tudja, hogyan kell passzolni. Meg kell tanulni időben, hogy például a 4-3-3-ban hol kell állni a pályán, hogyan kell helyezkedni. Ez nálunk nincs. Nálunk az első osztályban kezdik el tanulni.

- Szükség van-e egy központi tényezőre, ami ezt a folyamatot elindítja, összefogja?
- Húsz évvel ezelőtt mondtuk, csinálni kell valamit, mert utánunk nem jön senki. Jött a Mutu, a Chivu, még két-három játékos, de más nem. Az akkori vezetésnek kellett volna lépéseket tennie, de ez nem történt meg. Pedig sok tehetség van Romániában, de nincsenek megdolgozva.

- Az, hogy a második osztályt összevonták tavaly, jó döntés volt?
- Szakmailag nagyon jó az elképzelés, de sajnos nem Románia esetében. Mikor például Brailába megyünk, el kell indulnunk három nappal előtte. Nem lehet húsz órát buszozni, aztán meg futballozni. Főleg nem jól futballozni.

- Önnek mi a személyes célja edzőként? Szeretne például edzőként visszamenni Belgiumba?
- Nagyon szeretném kipróbálni magam egy erősebb bajnokságban. Ez most egy jó alkalom számomra, hogy visszakerüljek a körforgásba. Az első évben szeretnék egy jó csapatot építeni, a másodikban egyértelműen a feljutás a cél, a harmadikban a biztos bennmaradás. Kevés pénzből is lehet jó csapatot csinálni. Nem a nincsből, ami itt épp van, hanem kevés pénzből. Most is másként állnánk, ha nem lett volna az előbbi vezetés által hátrahagyott adósság. Nagyon sok adósságot hagytak hátra, ezt vissza kell fizetni. Ezért van ez a kínlódás. Ha az nem lenne, nem lenne rossz büdzsé itt, ezzel célba lehetne venni akár a feljutást is.

- A hétvégén jön a Clinceni...
- A Clinceni egy jó csapat, sok tapasztalt játékossal. Ott van például Pulhac, Constantinescu. Idős, de nem rossz csapat. Minket azonban ez nem érdekel, le akarjuk őket győzni. Meglátjuk, mire leszünk elég szombaton. Várjuk a szurkolókat a stadionba, mert a sport értük van. A sport szurkolók nélkül nagyon rossz. Inkább szidjanak, minthogy ne jöjjenek. Az Olimpia az ő csapatuk, nekünk pedig szükségünk van rájuk, a segítségükre.